Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 Rác ünnepek, népszokások

 

A rácok nagy ünnepei a római katolikus egyház ünnepkörét, szokását követték, belefonva saját hazájukból hozott ősi hagyományaikat.

Legnagyobb ezek közül a karácsonyi ünnepkör megtartása, mely több jeles napból állt, és advent első vasárnapjával kezdődött. A hajnali misékre, rorátékra a család apraja, nagyja elment, csak a betegek maradtak otthon. Kezdetben minden roráté rác nyelvű volt. 1891-től megegyeztek a magyarokkal és a mise hétfőn, szerdán, pénteken magyar  volt, kedden, csütörtökön és  szombaton rác nyelven történt

 Luca napkor (december 13.) tréfából, haragból éjjel bemeszelték egymás ablakait. Ilyenkor mindenki hajnalban kelt, hogy meglesse saját ablakát, ha bemeszelték, gyorsan lemosta reggelig, nehogy kinevessék a szomszédok. Ebből aztán újabb harag vagy tréfa és vidámság adódott. Délelőtt az asszonyok már búzát ültettek kis tálakba, mert egyéb munkát nem végezhettek. Másnap már elkezdték az aranysárga levesbe való csigatésztát – spuzsityát – készíteni, kézzel, egyenként a recés kis formafán. Ez a tészta került a karácsonyi húslevesbe. Esténként a gyerekek házról házra jártak és kis házilag készített betlehemekkel szüleiktől tanult régi pásztorjátékokat adtak elő.  A betlehemező gyermekeket a családok behívták és nagy tisztelettel hallgatták a Szent Családról szóló történetet. Távozáskor pénzt adtak a „kis pásztoroknak”.

Három nappal Ádám Éva napja előtt már reggel mindenki örömmel mondogatta:

                        Dánász dán, szutrá dán, prekoszutrá Bádnje dán!

                        Ma nap, holnap nap, holnapután Karácsony!

Ádám Éva napját legjobban a gyerekek várták. Minden családban egész nap böjt volt, de ők jártak köszönteni, és az ajándékba kapott süteményt, almát, diót nyugodtan megehették szigorú tekintetű szüleik tudta nélkül. A köszöntő így hangzott: Hváljen Iszusz csesztiti vám, bádnje jutro Ádám i Évá. A felelet rá így hangzott: Zsivi i zdrávi bili ná godinu csesztitáli! Magyarul: Dícsértessék a Jézus, karácsony reggel, Ádám Éva napja van! Erőben, egészségben köszönthessük jövőre is! – mondták válaszul. Szenteste már nem betlehemeztek, csak karácsonyi énekeket énekeltek az ablakok alatt. Ez idő alatt otthon a szülők díszítették a karácsonyfát. A szobát teleszórták szalmával, mert ezen aludtak a gyerekek reggelig ruhástól, ilyenkor ez is ajándék volt. Bevittek egy fonott kosárba egy kéve szénát meg a lovak kantárát, nyergét, kengyelét, szimbolizálva ezzel a kedvenc állat jelenlétét. Elérkezett a Bozsity, a Szenteste. A házigazda meggyújtotta a gyertyát, letérdeltek és elmondták az Úrangyalát: Ándjeo Goszpodnji náviszti Máriji i oná zácse po Duhu Szvetomu; Zdrávo Márijo…

Az asztal közepére egy díszes váza vagy üvegedény került, benne búza, kukorica, árpa, rozs, zab közepén egy nagy fehér gyertya. Körülötte alma, dió, vöröshagyma, melyek az év termését jelképezték. Ezt a gyertyát minden délben meggyújtották Gyertyaszentelőig. Az étkezés mézbe mártott fokhagymával, almával és kaláccsal kezdődött. Ezekből annyi gerezd volt levágva, ahány családtag volt. Következett a vajjal rántott bableves, benne sok zöldség, paradicsomlé és tejföl. Ezután jött a rácoshal, mely tepsiben sült, krumpli nélkül, hagyma, vaj, tejföl, pirospaprika bő levében és kaláccsal ették. Mellé mákos guba, kelt tésztából diós beigli. A vacsora végén a gazda a gyertyát egy kanál levessel oltotta el. Félve nézte mindenki, hogy merre száll a füst, mert azt tartották, aki felé száll, az hal meg legelőbb. Az abroszon maradt kalácsmorzsát a háziasszony gondosan eltette, másnap belekeverte az állatok ételébe, hogy ők is részesüljenek a szent morzsából. A gyerekek játszottak a szalmán, a felnőttek beszélgettek, kártyáztak, énekeltek az éjféli miséig. Ide szintén minden felnőtt elment. A templomból kijövet megcsókolták és köszöntötték egymást, Jézus születésének hírével. Mire hazaértek a kocsonya is megdermedt, melyet mindenképpen meg kellett kóstolni. A reggel: Hválján Iszusz csesztitám vám Iszuszovo porogenje! Dícsértessék,  a kis Jézus megszületett – köszönéssel kezdődött. Nagyon vigyáztak, hogy ezt mindig férfi mondja először. Ha nem így alakult, nagy harag és sértődés oka lehetett.

December 31-én este ünnepi vacsora készült, szegényebb családok ismét bablevest, lencsét, mákos gubát ettek. Előtte elmentek év végi hálaadó misére, amikor a pap beszámolt az egyházközösség egész évi tevékenységéről. Vacsora után beszélgettek, énekeltek, kártyáztak, a rokonok, szomszédok átmentek egymáshoz. Megvárták az éjfélt és amikor megszólalt a templom nagyharangja, boldog új évet kívántak egymásnak.

Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ilyenkor a szentmisére sok gyertyát vittek, melyet a pap megáldott. A szentelt gyertyáknak is fontos szerep jutott egész évben. Karácsonykor temetőben, templomban halottakért, betegnél virrasztásnál ezt gyújtották meg. Időjósló nap volt, hiszen, ha jó idő, napsütés volt, az még hosszú telet jelentett. Ha hideg, zord idő volt, akkor készülődtek a vetésre, közeli tavaszt vártak.

Február 3-a Szent Balázs püspök vértanú ünnepén mindenki elment a templomba, mert Balázsáldás volt. A pap két égő gyertyát tartva imádkozott a hívők előtt, kérve a mártír szentet, hogy védje meg őket a torokbajtól.

Februári ünnep még Hamvazószerda, mely szigorú böjt és hús tilalom volt. Hamvazkodni is elmentek a templomba, amikor a pap egy kis tálcáról hamuból írt keresztet a hívők homlokára, mondván, hogy: Emlékezzél, porból vagy és porrá leszel.

            Gyümölcsoltó Boldogasszony napján március 25-én leginkább az asszonyok mentek templomba. A férfiak ezen a napon kezdtek vetni, ültetni, oltani, így várták a jó termést abban az esztendőben. A nők venyigéket vittek a házba, vízbe tették, ezek Virágvasárnapig kihajtottak. Erre akasztották az ibolya csokrokat és a barkával együtt vitték a templomba a szentelésre.

            Április 25-én Szent Márk napján volt a búzaszentelő. Ez dupla ünnep volt, részben névnap, mert sok férfi viselte Szent Márk nevét, Márkó alakban, részben pedig búzaföldjeik megszentelése volt. Körmenettel mentek le a pap vezetésével a Kis – Duna melletti Vörös Köröszthöz. Itt megszentelte a pap a búzaföldeket és mindenki vitt haza a szentelt búzából pár szálat, melyet a szentképek mögé vagy egy csipetnyit a kenyértésztába tettek. A búzaszentelés, a jó termésért, elemi csapások, jégverés elhárításáért reményt adott a földművelőknek. Ma már ez a régi  szép szokást csak a templomban tartják meg.

Második legnagyobb ünnepkör a katolikusok számára a húsvéti ünnepek megtartása. Míg karácsonykor Jézus születését ünneplik, a húsvéti ünnepkör Jézus szenvedésére és feltámadására emlékeztet. A húsvétot is négy hét előzi meg, ezalatt a legtöbb családban böjtöt tartanak, de péntekenként mindenütt szigorúan betartották. A templomban minden péntek délután keresztúti ájtatosságot tartottak, a 20. század elejéig ez rác nyelven történt.

            Virágvasárnap új színbe öltözött a templom, nagy csokor barkát vittek szentelésre az emberek. A nagymisén előadták az apácák segítségével Szent Máté evangéliumának Passióját. A szentelt barkát hazavitték, felét eltették otthon, másik felét délután kivitték a temetőbe, és a halottak sírjára tettek egy-egy szálat. Ilyenkor magukkal vitték gyerekeiket is, és az előző nap titokban megfestett piros tojásokat. Ezeket a sírra tették, mondván a gyerekeknek, hogy ezt küldték nekik az elhunyt nagyszülők.

A „Nagyhét” minden napján böjtöltek, a templomban pedig Jeremiás próféta siralmait olvasták. Nagycsütörtök este az Utolsó vacsorára emlékeztek a csonka misén. Nagypénteken szigorú böjt volt, délben pedig harangszó helyett a harangozó magával vitte a gyerekeket az utcákon és kerepeltek. Tekerték a kis kereplőket, mire a házakból kijöttek az emberek és aprópénzt, ennivalót, édességet adtak nekik. Nagyszombaton az esti feltámadási körmenetre készültek. Az esti misén megszólaltak a harangok és elindult a menet. Akik otthon maradtak, a harangszóra kiszaladtak az udvarba és a gyümölcsfákat kicsit megrázták, hogy jó termés legyen. A körmenet és szentmise végeztével siettek haza és együtt fogyasztották el az ünnepi vacsorát. A vacsora főtt sonka, tojás, kalács és torma volt. Másnap, húsvét hétfőjén is ünnepnap volt. Dolgozni nem mentek csak az állatokat látták el.

            Pünkösd ünnepe is kétnapos volt. Húsvét után az 50. napon a Szentlélek eljövetelének emlékét ünnepelték. Pünkösd előtt böjtöltek egy héttel, az ünnep fő része a templomi nagymise volt. Előtte való nap vitték a kertből a pünkösdi rózsát, azzal díszítették a templom fő- és mellékoltárait. A maradékból sziromszőnyeget készítettek eléjük. Otthon a tisztaszobába is nagy csokor pünkösdirózsa került az asztalra.

            Augusztus 15-e az Ercsi búcsú napja. A zarándokok kereszttel, zászlókkal, hordozható szentképekkel, szobrokkal, gyalog és szekérrel érkeztek Ercsibe. Énekeltek, imádkoztak magyarul, rácul, tótul, ki honnét jött, és minden csoportot harangszó köszöntött. A plébános atyák és nővérek vezetésével esti gyertyás körmenetek indultak a kápolnához, útközben megálltak a Nepomuki Szent János szobor előtt. Ott imádkoztak, énekeltek, aprópénzt és virágot tettek elé. A kápolnánál egész éjjel imádkoztak, virrasztottak. Az 1950 – 60-as években még egyszer reneszánszát élte az Ercsi búcsú. A színpaddá varázsolt szentélyben csodálatos misztériumi játékokban gyönyörködhettek a megjelentek. A falu egész évben erre készült. Családi ünnepségek voltak, esküvők, keresztelők és várták a sok vendéget. A legtöbb ház kapuja nyitva volt és szállást adtak a szekerekkel érkezőknek udvaron, fészerben, tisztaszobában. A rác zarándokok többsége nem virrasztott a templom és a kápolna körül. Éjszakára rokonaikhoz mentek, ahol reggelig imádkoztak, beszélgettek. A többiek kint virrasztottak, de hajnaltól már óránként volt mise és délelőtt 10 órakor püspöki szertartás. Az áldás után legtöbben a Duna – parti búcsúvásárt keresték fel, ahol árusok sátrai várták a vendégeket. Minden kocsma a zenétől és a vidámságtól volt hangos. Szólt a tambura, a hegedű, járták a csárdást, a kólót.

            Mindenszentek és Halottak napjára készültek az ősz beálltával. Kis virágos kertjeikben féltő gonddal nevelték az őszirózsákat, krizantémokat, hogy november első és második napjára tudjanak vinni a temetőbe. A sírokat előtte egy-két héttel szépen rendbe tették és Mindenszentek estéjén kimentek gyertyát gyújtani minden hozzátartozójukhoz. Másnap reggel templomba mentek, mert halottakért volt a mise.

             Ezen egyházi ünnepek, szokások leírását követően egy kis ízelítőt kaphattunk abból, hogyan éltek a rácok évtizedekkel ezelőtt. Ezek az alkalmak tartották életben generációkon át a rác hagyományokat, melyeket már csak igen kevés családnál lelhető fel ilyen formában. Köszönhető ez annak is, hogy manapság sok vegyes házasság köttetik, ahol már nem követik szigorúan a hagyományokat, vagy az évek múlásával szép lassan feledésbe merülnek. Pedig a múlt tiszteletben tartása segíthet abban, hogy ne feledjük el a gyökereinket.